Érd info

Minden információt ÉRDről az ÉRDi polgároknak és az ÉRDeklődőknek.

Dr. Balázs Dénes

(Debrecen, 1924. szeptember 17. – Budapest, 1994. október 19.)

Magyar karsztkutató, földrajztudós, világutazó, számos földrajzi ismeretterjesztő mű szerzője, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum alapítója.

 

Székely (kászonimpéri) származású apa és rimaszombati származású anya gyermekeként született Debrecenben. 1926-ban a család Mezőhegyesre költözött, ahol édesapja a ménesbirtok raktárkezelője lett. Iskoláit Tótkomlóson, Makón, a Návay Lajos Felsõkereskedelmi Iskolában (ma Erdei Ferenc Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola), majd Debrecenben végezte. 1940-ben édesapja betegsége miatt (aki a következő évben meghalt) a család visszaköltözött Debrecenbe. 1942-1943-ban két nagy kerékpártúrát tett az akkori Magyarországon, melyek során 5200 kilométert tett meg, eljutott többek között a Székelyföldre is, meglátogatva az apai rokonságot.

1943-ban a Debreceni Dohánygyárban kezdett dolgozni, majd 1944-ben leventeként behívták katonának. A frontszolgálatot sikerült elkerülnie, de hamarosan szovjet hadifogságba esett és három évig végzett kényszermunkát a szumgaiti lágerben.

Hazatérve a Kőbányai Dohánygyárban dolgozott, ezért édesanyjával együtt Érdligetre költözött. Budapesten bekapcsolódott a Kinizsi Sportkör természetjáró mozgalomba, megismerkedett Jakucs László barlangkutatóval, majd 1954-ben húsz főnyi csapatával feltárta az Aggteleki-karsztvidéken, Égerszög közelében levő Szabadság-barlangot. 1957-ben a Vecsembükki-fennsíkon kutatott, majd a következő évben a tornagörgői Mészégető-zsombolyt tárta fel nyolcfős kutatócsoportjával. 1956 januárjában megindította a háború utáni első szpeleológiai folyóiratot, Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató néven. A később Karszt és Barlang címmel megjelenő folyóiratot haláláig ő szerkesztette. 1985-ben indította el a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok című szakfolyóiratot, melynek 12 száma jelent meg 1993-ig.

1958 telén indult első egyszemélyes kutatóútjára Kínába, ahol elsősorban a dél-kínai karsztvidéket tanulmányozta Guangxi, Yunnan és Guizhou tartományokban. 1959-1962 között esti tagozaton elvégezte az ELTE föld- rajz szakát. Anyaggyűjtésként doktori disszertációjához újabb tanulmány- utat szervezett a Közel-Kelet karsztvidékeinek bejárására 1962-ben. Ennek során Maár Imrével bejárták Libanon, Szíria, Jordánia karsztvidé- keit, valamint Egyiptomban a Kirenaikai-táblát. 1964-ben doktori címet szerzett, disszertációját a karsztkorrózió problematikáiból írta.

1964-1965-ben a trópusi karsztok és az indonéziai vulkanikus szigetek kutatása céljából újabb nagy tanulmányutat szervezett. Ezúttal Horváth Mihály barlangkutató tartott vele, neki azonban egészségügyi okokból hamarabb haza kellett térnie. A Szovjetunión, Kínán és Burmán át utaztak Indonéziába, ahol többek között Nusa Barung szigetén végeztek karszt-kutatásokat, de csaknem valamennyi nagyobb szigetet felkeresték. Ennek a túrának a tapasztalataiból írta első ismeretterjesztő könyvét Hajóstoppal az indonéz szigetvilágban címmel, melyet később 25 másik követett. Indonéziából hazatérve feladta állását az élelmiszeripari minisztériumban és hivatásos geográfusként működött tovább.

1967-1968-ban Afrikába szervezett négytagú expedíciót, melynek során egy lengyel kamionnal szelték át a Szaharát Tripolitól Fort Lamyig, majd Doualában kettévált a csapat. Balázs Dénes Csekő Árpáddal tovább folytatta a tanulmányutat, sikeresen bejárták Kelet-Afrika országait.

1969-1970-ben Alaszkától Tűzföldig az amerikai kontinenst járta végig. Észak-Amerika bejárása után Caracasból indulva az Andok vonulatát követte Dél-Amerikában, Ecuadorban a teljesen feltáratlan Archidonai-karsztvidéken kutatott, de eljutott a Galápagos-szigetekre is. 1972-1973-ban Japánt, a Fülöp-szigeteket, Pápua Új-Guineát kereste fel, majd Ausztráliában és az óceániai szigetvilágban folytatta tanulmányútját. A 400 napos út tapasztalatairól később 3 könyvben számolt be.

1975-ben az indiai szubkontinensre látogatott el, azonban nem tudta útját tovább folytatni Dél-Afrika felé egészségi okokból és haza kellett térnie, de rövidesen újra elindult, ezúttal Dél-Afrikát és a környező országokat járta be. Erről az útról szól A Zambézitől délre című műve. 1977-1978-ban világkörüli útja során eljutott Grönlandra, majd egy venezuelai expedíció- hoz csatlakozva az Orinoco felső folyásához a civilizáció által érintetlen waika népcsoporthoz. Ezután a közép-amerikai földhíd országait járta végig, majd Új-Zéland és Ausztrália következett. 1979-ben Madagaszkár szigetét járta be, ahol többek között Benyovszky Móric egykori települé-sének és valószínű sírjának a helyét is megállapította. 1981-ben a karibi szigetvilágot, majd a három Guyanát látogatta meg, ezután Belémből indulva végighajózott az Amazonason és eljutott az óriásfolyó eredetéhez is a perui Andokban. 1984-1985-ben másodszor is körülutazta a Földet érintve a Kanári-szigeteket, Kanadát, majd újra bejárta Dél-Amerikát, különös tekintettel Argentínára, ahol anyagot gyűjtött az ország útikalau-zához. Ezután Új-Zéland, majd Új-Kaledónia, Vanuatu és a Salamon-szigetek következtek és újra ellátogatott Új-Guineára is. 1988-1989-ben Délkelet-Ázsia országait járta be. Itt a karsztkutatás (pl. Sarawakban a Gunang Mulu-barlang felkeresése) mellett az országok útikalazához is anyagot gyűjtött, ezek azonban (az Ázsia földrajzát tárgyaló nagyszabású munkájával együtt) már nem jelenhettek meg a kiadók pénzügyi gondjai miatt. 1989-ben újra sikerült eljutnia a dél-kínai karsztvidékre is, majd a következő évben a Szovjetunióba látogatott el. Ez volt az utolsó hátizsá- kos expedíciója.

Balázs Dénes utazásai során értékes kőzet-, növény- és állattani gyűjtést is végzett (számos új talaj- és barlanglakó fajt fedeztek fel a hazaküldött mintákban), de számos néprajzi tárgyat is gyűjtött és mindenfelé kutatta a magyar utazók és földrajzkutatók emlékeit. Az összegyűjtött értékes anyagok alkották a Magyar Földrajzi Múzeum anyagának alapját, melynek megalapítását hosszas bürökratikus huzavona után végül 1983-ban enge-délyezték. A gyűjtemény az érdi Wimpffen-kúriában kapott helyet. Érd vá- rosa 1988-ban díszpolgárrá nevezte ki a múzeumot létrehozó geográfust.

26 könyvéből öt idegen nyelven is napvilágot látott. Szakcikkeinek, kisebb írásainak száma megközelíti a hatszázat. Aktív tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, s alapítója a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak.

Balázs Dénes hosszas betegség után 1994 októberében hunyt el. Utolsó hónapjaiban is emlékiratain dolgozott, melyek 1995-ben jelentek meg felesége gondozásában Életem – utazásaim címmel. Cséke Zsolt 2005-ben ugyanezzel a címmel életrajzi filmet készített a neves földrajztudós tiszteletére. A Magyar Földrajzi Múzeum kertjében egész alakos szobor (Domokos Béla alkotása) őrzi emlékét. 1999. szeptember 29-én, az Érdi Napok alkalmából avatták fel.

Magyar nyelvű művei:

 Hajóstoppal az indonéz szigetvilágban – „Útikalandok 79.“ Táncsics Kiadó, 1969

 Kölcsönautóval a Szaharában – „Útikalandok 88.“, Táncsics Kiadó, 1970

Cikkcakkban az egyenlítőn – „Útikalandok 105.“, Táncsics Kiadó, 1971

Hátizsákkal Alaszkától a Tűzföldig I.-II. – „Útikalandok 111-112.“, Táncsics Kiadó, 1972

Galápagos – Gondolat Kiadó, 1973

Tájfun Manila felett – „Világjárók 99.“, Gondolat Kiadó, 1975

Pápua Új-Guinea – Gondolat Kiadó, 1976

Ausztrália, Óceánia, Antarktisz – Gondolat Kiadó, 1978

A Zambézitól délre – „Világjárók 120.“, 1979

Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia – Útikönyvek, Panoráma, 1981

Vándorúton Panamától Mexikóig – „Világjárók 137.“, Gondolat Kiadó, 1981

 A sivatagok világa – Móra Könyvkiadó, 1983

Ázsia képes földrajza (Sebes Tibor társszerzővel) – Móra Könyvkiadó, 1983

Bozóttaxival Madagaszkáron – „Világjárók 154.“, Gondolat Kiadó, 1983

Közép-Amerika – Útikönyvek, Panoráma, 1986

A kenyérfák árnyékában – „Ország-Világ 1.“, Kossuth Könyvkiadó, 1987

Amazónia – „Világjárók 178.“, Gondolat Kiadó, 1987

Argentína, Uruguay – Útikönyvek, Panoráma, 1988

Az őserdők világa – Móra Könyvkiadó, 1990

Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993.

A Húsvét-sziget fogságában – Szerzői kiadás, Érd, 1993

Galápagos, az elefántlábúak szigetei – Szerzői kiadás, Érd, 1994

A csepegő kövek igézetében – Szerzői kiadás, Érd, 1994

Szigetről szigetre a Kis-Antillákon – Szerzői kiadás, Érd, 1994

Távoli tájak magyar utazói (6. kötet, szerk.) – a szerző munkája: 4. Magyar utazók Amerikában, 5. Magyar utazók Ausztráliában, Óceániában és a sarkvidékeken – Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993-1995

Életem – utazásaim (emlékiratok a földrajzi ismeretterjesztés szolgálatában) – Szerzői kiadás, Érd, 1995

 

Jelentősebb kitüntetései:

Vass Imre-érem (1963)

Herman Ottó-érem (1976)

MTESZ-díj (1983)

Lóczy Lajos érem (1984)

Kadić Ottokár-érem (1985)

Kőrösi Csoma Sándor emlékérem (1988)

Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992)

Szent-Györgyi Albert-díj (1994)

 

Emlékezete:

Makón, egykori iskolájában születésének 85. évfordulóján emléktáblát avattak tiszteletére, életét bemutató kiállítás, és egy róla elnevezett terem őrzi emlékét.

 

Forrás:Wikipédia

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 277
Tegnapi: 487
Heti: 1 256
Havi: 6 678
Össz.: 1 563 824

Látogatottság növelés
Oldal: Dr. Balázs Dénes
Érd info - © 2008 - 2018 - erd.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: erd.hupont.hu - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »