Érd info

Kutyavár :

Érd, Kutyavári út 40-42.

Az Érdligeten található XV. sz.-i Kutyavár nevű vadászkastélyt, a teljes tönkremenetel fenyegeti. A három oldalán meredek, kb. 10 m magas dombon épített egykori gótikus kastélyból mára már csak egy szerény romfal maradt. Pusztulása a XVIII. században kezdődött, majd a Károlyi-féle parcellázások következtében felgyorsult. Építőköveit széthordták, s olykor puszta barbarizmusból is megbontják falmaradványát.

Minaret:

Érd-Ófaluban, a Dunaárvédelmi töltésétől nem messze, a római hadi út nyomvonala mellett (Mecset u.) emelkedik a török világ letűnt emlékét idéző, XVII. században épült dzsámi minaretje. A 23 m magas érdi minaret a magyarországi török tornyok között zömökségével tűnik ki. Törzse 12 szög alaprajzú. Körerkélyéhez 53 db. változó magasságú kicsorbult csigalépcső vezet fel. A lépcső megvilágítását a torony falába épített résnyi nyílások biztosítják.

A Mekka felé tájolt felső ajtón át kilépve csodálatos panoráma nyílik Ófalura, a Dunára és a Beliczay-szigetre, amelyet a régi oklevelekben csak érdi szigetként emlegetnek.

Az érdi minaret sokszögű testét nem hangsúlyozták kannelurákkal, éleit emelték csak ki, s a körerkély párkány alatti felületét fordított szív alakú motívumokkal díszítették. Az 1999 szeptemberében végrehajtott homlokzattisztítás során a faragott díszítésnél piros színű festés nyomokat találtak a restaurátorok, amelyet rekonstruáltak is.

Szent Mihály arkangyal plébániatemplom:

Az 1718 és 1752 között Érden tevékenykedő kapisztrán rendű szerzetesek irataiból kitűnik, hogy a Szent Mihály arkangyal kegyeibe ajánlott római katolikus templom szentélye és hajójának falai már a XV. században álltak. A török időkben a templomot lőporraktárnak használták, majd a XVII. században felrobbantották. A falak nem pusztultak el teljesen, 1703-ban az Illésházy-család segítségével a templom hajóját újra beboltozták. A templom felújítási és működtetési költségét a kegyúron kívül a hívek is biztosították. A templomot 1723-ban áldották meg, belső díszítése, felszerelése, oltárai a XVIII. század közepén mondhatók a leggazdagabbnak. Főoltárán Szent Ferenc, Szent Antal és Szent Péter szobrai álltak, és Szent Mihály képe volt látható.

Jobb oldali mellékoltárát a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére állították, bal oldali oltárát Szent János és Szent Mihály szobrai díszítették. Az oltárok 1743-ban készültek.

Illésházy János kegyúr bőkezűségéből épült fel a templom órapárkányos tornya 1774-ben, amelyben 5 harang hangja hívta a híveket. Ezt megelőzően harangok csak a templom előtti haranglábon függtek. A torony építésének évében Tomicich János dalmát eredetű Veszprém megyei pap a plébános. Tomicich atya holttestét 1789 október 25-én temették el a templomban, sírjának helyét a déli falon elhelyezett tábla jelzi. A templom tornyának építési idejét kosáríves kőkeretes kapujának zárókövébe vésett évszám örökítette meg. A templomtornyot két övpárkány tagolja három részre, díszítését ion oszlopfejezetű pilaszterek szolgálják. A kórus szintjét kosáríves ablak világítja meg, fölötte négy tört kosárívű ablakot helyeztek el. A torony párnásan tagolt sisakja többször leégett, de hasonló formában mindig újjáépült.

 A templomhajó padlósíkja (ez lehet a középkori szint) mintegy 2 m-rel mélyebben fekszik, mint a torony bejárati szintje. A templomhajóba lépcsősor vezet le. A hajó középkori falazatát az ereszpárkánynál kisebb barokk kori kiegészítés zárja le, stabilitását támpillérek szolgálják. Az 1846-ban Wajthay Ferenc által készített felmérésen látható az 1760-ban épített, apácarácsos ablakkal ellátott sekrestye, valamint a Szent sír kápolna, amelyet a rajz „előtérként” jelez. E kápolna a második világháborúban megsérült és elbontásra került. A templomhajóba vezető északi homlokzati bejárathoz építették be az 1970-es évek elején lebontott másik régi templom faragott kőkeretes kapuját. A szentély keleti zárófalán lévő barokk ablakfülkében Szent Mihály arkangyal faszobra látható. A szentély megvilágítását három ablakon átszűrődő fény és az aranyozott csillár gyertyalángjai nyújtották. A szentélyből déli irányban nyíló csehsüveg-boltozatos oratórium az 1880-as években épülhetett.

Az 1778-as canonica visitatio szerint a diadalív jobb oldalán újabb oltárt helyeztek el Szent Walburga tiszteletére. Ekkor készíthették az egykori kastély támfala előtt álló Szent Walburga szobrot is. Az ekkor készült leírás szerint a templom főbb berendezési tárgyait a fő- és mellékoltárok, a hívek padjai, két faragott gyóntatószék, és egy kőből faragott keresztelőkút, valamint a sekrestye két keményfából készített szekrénye alkotta.

1789-ben, a 10 éves korában elhunyt Illésházy Ferenc grófot a templom baloldali oltára alá temették el. Az Illésházy-család címerével díszített latin nyelvű emléktábla jelzi a templom északi falába építve sírjának helyét.

A templom körül 1793-ig temető folt, amelyet a ma is látható kőfalú kerítés vett körül. A templomkertben történő temetkezést Mária Terézia 1774-ben tiltotta be. Az 1774-ben épített templomtorony érdekessége, hogy az órapárkány alatti falszakaszába két régi sírkövet is beépítettek. A sírkövek felirata „I H S, KATHARI MATT … D”, a másik szövege az árnyékvilág fordított logikája szerint tükörírással íródott: „LUK REC”.

A templom kórusának szintjén már 1720-ban orgona volt, amelyet rendszeresen javítottak, aranyoztattak. Dellinger atya működése idején 1820-ban a kórus új hatregiszteres orgonát kap, amelyet 1823-ban aranyoztattak be. 1885-ben ismét új orgonát kap a templom, amelyet egy Steinrich nevű orgonaépítő készített el.

1885-ben nagy felújításokat kezdeményezett Sina Simon báró leánya Wimpffen Anasztázia, született Sina Anasztázia. Elrendelte a hajó és a torony megerősítését, az öt harang újraöntését, s a többi átalakítását. A helyreállítási munkákat befejezően ünnepélyes keretek között 1885. október 5-én újra felszentelték a templomot.

A templom későbbi festése alkalmával, 1908-ban a Szent Walburga oltár képszekrényéből elvitték a névadó szent XVIII. században készített képmását és helyére a Jézus Szíve szobor került.

 Az oltárokat, amelyeket Illésházy gróf készíttetetett és báró Sina Simon 1870-ben gazdagon bearanyoztatott az idők során többször átfestették.

Érd-Ófalu, római katolikus plébánia:

Érd, Molnár u. 6. sz.

Az oklevelek tanúsága, valamint a pápai tizedjegyzékek szerint Érdnek már a XIII. században plébániája és temploma volt.

A műemlékként nyilvántartott Molnár utcai barokk plébánia földszinti része Szapáry Péter zálogbirtokossága idején épült 1686 és 1695 között.

Szapáry Péter 1675 és 1722 között birtokolta Érdet, akitől 1722-ben Illésházy Miklós váltotta vissza a zálogbirtokot. A parókiát a török kiűzése után a boszniai kapisztrán provinciás franciskánusok alapították. Már 1733-ban arról értesülünk, hogy kényelmes plébániaháza van, amelyet a közösség gondoz, mivel "a parochus az országút mellett lakik állandóan vendégek terhelik". (Dercsényi szerk. 1958. 357. o.) Illésházy János gróf 1774-ben Tomicich János plébános működése idején emelet ráépítésével bővíti. Ugyanabban az évben készült el a plébánia emeletráépítése, mint a r..k. templom tornyának megépítése.

A téglalap alaprajzú magas lábazati kialakítású egyemeletes épület utcai homlokzatán mindkét szinten négy kőkeretes ablak, a szintek között vízszintes osztósáv látható. Ereszpárkánya homorú. Oromfalain két kisméretű félköríves padlásszellőző ablakot láthatunk. Hódfarkú cseréppel fedett teteje csonkatornyos kialakítású. Legutóbbi helyreállítása során eltérő színnel jelölték az épület két építési periódusát. A földszinti helyiségekben a XVII. sz. végére jellemző korabarokk fiókboltozatok figyelhetők meg.

Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália barokk kápolnája:

„a kápolna a budai út felé, a régi római út és a török mecset mellett 1734-ben épült, a nagy pestis alkalmával Szent Rosalia és Fábián Sebestyén tiszteletére, a község által tartatik fel egy haranggal van ellátva, mely harang St Rochus és Szent Kereszt tiszteletére van szentelve.” (Kereskényi Gy. 1886. 10. o.)

A kápolnába kosáríves faragással díszített zárókövű kapun keresztül léphetünk be. Az oltárt korábban csodálatos XVIII. században készített, Szent Sebestyént és Szent Rókust valamint a gyermek Szent Rozáliát ábrázoló fából faragott szobrok díszítették. A négyzetes alaprajzú kápolna kosáríves apszissal záródik. Oldalfalán 1-1 ablak került elhelyezésre. Faszerkezetű harangtornyát kecses sisak díszíti. A kápolna hajóját és az oltárát diadalív tagolja, térlefedésére csehsüveg boltozatot építettek. Főhomlokzatát az oromfalba illesztett, kosáríves falfülkébe helyezett sérült Szentháromság-szobor díszíti. A kápolna előtt régen egy Szentháromság-oszlop állt. Feltételezhető, hogy a kápolna falfülkéjébe került szobor eredetileg a Szentháromság-oszlopot díszíthette.

A Kakukk-hegyi Szenvedő Krisztus kálváriakápolna:

A Kakukk-hegy tetején lévő kálvária- vagy "Szenvedő Krisztus" kápolnát báró Péterffy János emeltette 1749-ben annak emlékére, hogy 1748-ban végre megszűnt a sokak halálát okozó kolerajárvány. Részben az uradalom, részben a magánszemélyek tartották fenn. A kálváriakápolna mögött állították fel a megfeszített Jézus, valamint a latrok szobrait, Illésházy János idejében. A kápolna kosáríves apszisában elhelyezett oltárt a szenvedő Krisztust ábrázoló, rendkívüli kifejező erejű, barokk, fából faragott szobor díszítette. A szobor ugyanolyan magas művészi fokúnak mondható, mint az imént bemutatott másik kápolna szobrai. Képét Jovicza Ignác összefoglalásában tekinthetjük meg. (Jovicza I. 1970)

A Kakukk-hegyi kálváriakápolna építészeti megjelenése valamivel egyszerűbb volt a minaret melletti kápolnánál. Harangtornyát alacsonyan képzett kis sisak fedte. E kápolna különös sorssal bírt:

"1843-ik év május 8-án délután az érdi magaslatokon fekvő kies kálvária épülete a villámtól meggyulladt s elégett. A buzgó lelkű Batthyány azonban a rommá lett kápolnát újból fölépítette, mely nemes tettéért a plébános úgy maga, valamint hívei nevében forró köszönetet mondott a hercegnek." "1881-ben Grozdits Tádé érdi polgár szent lelkesedéssel elhatározá, hogy az érdi hegymagaslaton fekvő, több év óta majdnem roskadásnak indult kálváriakápolnát helyrehozza mely czélra 300 forintot áldozván szent fogadását dicséretesen teljesíté is." (Kereskényi Gy. 1886. 32-33. p és 39. o.)

A kápolna a második világháborúban teljesen elpusztult, a jelenlegi épület rekonstrukció.

Az egykori Pelikán fogadó  és postakocsi állomás, később Wimpffen-kúria épületegyüttese:

Az egykori híres "Pelikánnak" nevezett vendégfogadó, majd később Wimpffen-kúria épületegyüttese Érd központjában, a Budai út 4. sz. alatt található. Sem pontos építési idejét, sem tervezőjét nem ismerjük, csak feltételezéseink vannak az építészeti formajegyek alapján, hogy Hild József alkotása lehet.

A Budáról Székesfehérvár felé vezető forgalmas út mellé építették fel a vendégfogadó főépületét és a hossztengelyére merőleges, különálló kiszolgáló épületszárnyakat, a két istállóként működő oldalszárnyat és a középen elhelyezkedő kocsiszín épületét, 1820 és 1840 között.

A főépület, amelyben jelenleg a Magyar Földrajzi Múzeum működik, már 1958 óta műemléki védettség alatt áll. Az épületegyüttes további részeinek védetté nyilvánítására 1996 novemberében tett javaslatot Érd város Polgármesteri Hivatala. Az oldalszárnyak 1999 augusztusában lettek műemlékké nyilvánítva.

A klasszicista stílusban épült magasföldszintes főépületet 15 méter széles és 4 méter magas timpanon díszíti, amelyben 1949-ig Fejér vármegye címere volt látható. A címeren lévő dombormű Szent Istvánt ábrázolta, amint felajánlja Magyarországot Szűz Máriának. A szép dombormű visszaállítására a legközelebbi épület felújítás alkalmával kerülhet sor.

A főépület utcai homlokzata 1+4+3+4+1 tengelyes. A pilaszterekkel díszített sarok és középrizalit ablakait és középső bejárati ajtaját lunettás motívum díszíti. A sarokrizalitok hármas ablakát közös könyöklő- és szemöldökpárkány tagolja. A sarok és középrizalit közötti homlokzatszakaszon 4-4 hat részre osztott ablakot helyeztek el. Az udvari homlokzaton az utcához hasonlóan megismétlődnek a lunettás díszítésű hármasablakok, a timpanon itt előreugratott, négy oszloppal alátámasztott. A két szélső négyzet keresztmetszetű oszlop éleit kerékvetők védik, a belső oszlopok kör keresztmetszetűek. A lovas kocsik itt álltak meg a kocsialáhajtónál, hogy utasaik fedett helyen szállhassanak ki. Az udvari homlokzat sarokrizalitjai és a timpanonos kocsialáhajtó közötti része fedett nyitott tornácos volt.

Lits Gusztáv érdi uradalmi főtiszt villás reggelivel és forró teával fogadta a gyászmenet tagjait. E reggeli alkalmával nevezte ki gróf Andrássy Gyula Eötvös utódját, az új kultuszminisztert, dr. Pauler Tivadart. (Károly J. 1901. IV. 103. o.)

1876-ban Sina Simon leánya, Sina Anasztázia örökölte az érdi uradalmat, s vele együtt a fogadót is, melyet kúriává alakítottak át.

Sina Anasztáziát a német származású Wimpffen Viktor gróf vette feleségül, innen származik a Wimpffen-kúria elnevezés. Az 1884-ben Halley Ferenc mérnök által készített Érd nagyközségről készült térképen a kúria Alsó utcai oldalszárnyát már leválasztva látjuk, ami azt jelzi, hogy ebben az időben az eredetileg istállóépületet polgári lakóépületté alakították át. A térképen, amelyet a Magyar Földrajzi Múzeum őriz, megfigyelhetjük a kúria megmaradt díszkertjét, melynek ősfái ma is élnek.

A következő tulajdonos, Wimpffen Simon gróf, eladni kényszerül a kúriát gróf Károlyi Imrének 1910-ben. (Balázs D. 1991. 88 p) Ez időtől a birtok tiszttartói lakják az épületet néhány évig.

1923-tól a Szent István Polgári Fiúiskola működött a főépületben. 1942-ben az addig Ófaluban, a Sugár u. és a Fő u. sarkán lévő épületből (ma óvoda) átköltözött a Községi Elöljáróság a kúria épületébe. Ekkor már a Felső utcai oldalszárny (volt istálló) is polgári lakásként és üzletként működhetett, amelyre egy 1934-ben rögzített várostérképen látható külön helyrajzi számmal jelölt leválasztás utal.

1979-től a Tanács fokozatosan kiköltözik az épületből. 1983-tól a Magyar Földrajzi

Múzeum lelt otthonra az öreg falak között.

Újfalusi Jézus szíve templom:

Az építést Magyar István világi elnök irányítja. Az Országos Földrendező Bizottságtól kaptak templomtelket, melyen megkezdhették az építkezést 1927-ben. A templom építési tervét Bánszky Mihály budapesti építész készítette és ő volt a kivitelező is.  A templomot 1929. május 29-én Shvoy Lajos megyéspüspök Úr egyszerű benetdictioval megáldotta. A templomot Jézus Szentséges Szíve tiszteletére építették.

 A templom 2001-ben véget ért teljes külső és belső felújítása után döntötte el az egyházközség, hogy a meglévő, bontott alkatrészekből összeállított orgona bővítése helyett új hangszert építtet. Ehhez a diszpozíciót Baróti István orgonaművész-tanár állította össze, aki az orgonaépítés szakértője is volt. A templomépület nagysága és az egyházközség anyagi áldozatvállalása kétmanuálos, 16-regiszteres orgona építését tette lehetővé. Az orgonaszekrény, a pedálbillentyűzet és az orgonapad tömör tölgyfából, a fasípok lucfenyőből és juharfából, a regiszterhúzó fejek esztergált szilvafából, a manuálklaviatúrák félhangbillentyűi ébenfából készültek. Az orgona fémsípjai ón-ólom ötvözetből vannak, a belső sípok 40, 50 és 70 %-os, a homlokzati sípok 80 %-os ónötvözetből.  Az orgonát 2003. október 11-én Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentelte fel. A hangszert a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft építette.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat