Bella István
(Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.)
költő
Bella István 1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron, ám az ugyancsak Fejér megyei Sárkeresztúr a gyermekkor színhelye, édesapja ebben a faluban volt tanító.
A gyermekkori idill azonban csakhamar véget ért, hiszen idősebb Bella István karpaszományos tizedesként vonult be a második világháborúban, és kisújszállási hadifogságba esése után, 1944 novemberét követően meghalt, ezért már tízévesen kántor-orgonistaként pénzkeresésre kényszerült Költőnk jelentős versei közé tartozik a Halotti beszéd, amely e korai tragikus élménynek is tükröződése. Az apa hiánya haláláig elkíséri Bella Istvánt, ám édesanyján kívül a sors melléje rendelt több nagyszerű embert. Közöttük pl. Tanka Jánost, a költőt és tanítót, aki sokat segített az ifjún.
Még csak 14 éves, amikor Hazafelé című verse megjelenik a Fejér megyei napilapban. Középiskolás éveit a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban tölti. Ebben az időben a család nehéz körülmények között él, az anya betanított munkás, s az ő fizetése meg a nagymama özvegyi nyugdíja a szerény megélhetés alapja. Már a sárkeresztúri iskolában a fiatal fiú kezébe kerül az Irodalmi Újság, a Csillag és az Új Hang, tehát igen korán olvassa az irodalmi sajtót. A gimnáziumban egyre inkább elmélyül érdeklődése. Elérkezik 1956, s a forradalom történései megragadják. Verset is ír, de – szerencséjére – nem közlik. Részt vesz több megmozdulásban, például a megyeszékhelyhez közeli Csórra élelmiszert és ruhát visz, és gyűjt a Pesten küzdőknek.
Először nem veszik föl az egyetemre, így 1958–1959-ben Budapesten segédmunkásként, 1961–1962-ben Bokodon az erőmű kultúrosaként dolgozott, később azonban megkezdheti tanulmányait az ELTE magyar–könyvtár szakán. Egyre közelebb kerül az irodalmi élethez, a 60-as évek közepén része van a Tiszta szívvel című antológia megszületésében. Verseit közli az Új Írás és a Napjaink, s csakhamar kialakul az a szellemi közeg, amely a „Hetek” néven lesz ismert a magyar költészetben. Bellán kívül ide tartozik Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon. Az ő számukra a József Attila-i hagyomány épp oly fontos mind morális, mind esztétikai értelemben, mint a közvetlen elődjüknek tekintett Illyés Gyula, majd Nagy László vagy Juhász Ferenc lírája. Közöttük Bella István költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása. Értéket jelent a nyelvteremtő erő, a dal folyamatos jelenléte.
Bella István első verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ban jelenik meg. Ebben már fölfedezhetők az imént hangsúlyozott minőségek, persze még a falusi gyerekkor alaprétegei, az árvaság és a nehéz sors dominálnak elsősorban..
1968–1969-ben Lengyelországban volt ösztöndíjas. Itt szerzett nyelvtudását lengyel művek fordításában hasznosította. Legjelentősebb fordítása Adam Mickiewicz lengyel költő óriás-eposza, az Ősök, melyet 2000-ben Bella István "archaizálva" újrafordított. A monumentális, 57 férfi és 17 női szereplőből, felnőtt és gyerekkarból álló, a világirodalom leghosszabb, többszáz soros monológját tartalmazó verses drámájáról a szerző azt írta, hogy csak arénában lehet előadni, ritkán is játsszák. 2000. április 11-én a Thália Szinházban Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatta a Beregszász-i Illyés Gyula Színház társulata.
Az 1970-es évek közepéig költészetében a dalforma az uralkodó, később töredezettebb, kihagyásos szerkezetek jelentek meg nála. Kedvelte az archaizmusokat, a folklórt, a szójátékokat, a rokonértelmű szavakat. Aktív tagja volt a finnugor költők nemzetközi társaságának.
1971–1977 között Bella István üzemi újságíró a Magyar Papírnál, s 1975–1977-ig a Papíripari Vállalat népművelője. Volt könyvtáros is a Ganz–MÁVAGnál, valamint főszerkesztő a székesfehérvári Városi Televíziónál az 1990-es években. 1978–1991-ig dolgozott az Élet és Irodalom szerkesztőségében munkatársként, főmunkatársként, majd rovatvezetőként. Tagja volt az Árgus című folyóirat szerkesztőségének, 1994–2000-ig pedig munkatársa a Magyar Naplónak. A rendszerváltás után pedig a Beza Bt. keretein belül könyvkiadással is foglalkozott. A Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
2006. április 20-ára virradó éjjel elhunyt.
Az egykor Érden élő Bella István Kossuth-díjas költőről 2008-ban díjat neveztek el, melynek alapítói: a Magyar Írószövetség és Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata s azt minden évben a magyar kultúra napja tiszteletére rendezett ünnepélyen adják át.
Díjai:
· KISZ –díj (1969)
· József Attila-díj (1970, 1986)
· Déry Tibor-díj (1988)
· Az Év Könyve díj (1988)
· Jósika Miklós-díj (1990)
· Magyar Művészetéért Díj (1992)
· A Magyar Honvédség és a Magyar Írók Szövetsége Nívódíja (1993, 1995, 1996)
· A Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje (1994)
· Horizont-díj (1996)
· Kossuth-díj (2001)
Önálló kötetei:
Műfordításai:
Bella István digitalizált művei
Forrás: pim.hu; wikipédia;