Érd info

Természeti értékek:

Berza-kert:

Érd-Parkvárosban a Borostyán utcából közelíthető meg a magas mészkőfallal körülvett kertben az a védett erdőség, melynek állományát az erdei fenyő (Pinus silvestris) uralja. Hajdan ez a fenyőfaj az utolsó jégkor (Würm) idején kiterjedt erdőket alkotott ezen a vidéken, főleg az alacsonyabb térszíneken. Az éghajlat felmelegedését követően az eredeifenyő a Bakonyba és a Nyugat-Dunántúlra húzódott vissza. Az Érd-Tétényi-fennsíkon való megjelenése telepítés következménye. Az erősen meszes, karsztos felszínen a csekély termőképességű talajon is jól megél az erdeifenyő.

Beliczay-sziget:

Az Érd keleti határait felölelő, a Dunához illeszkedő partszegély mintegy 9 km hosszúságban és 2–3 km szélességben elterülő alacsony térszínű, ártéri üledékekkel borított tája Érd-Ófalutól Hárosig terjed enyhén ívelt alakban. Valaha, a miocén kor végén a Pannon-tenger egyik sekély vizű öble foglalta el ezt a területet. Ebből az időszakból maradtak fenn a felszínen Diósd környékén is homokos, kavicsos, agyagos üledékek. Az Érd-Tétényi-öblözet kialakulását tektonikai okok magyarázzák. A terület a pleisztocén végén annyira megsüllyedt, hogy a Duna ágai kelet felől erre helyeződtek át. A folyam egykori szintjeire utalnak a Tétényi-fennsík peremein megtalálható kavicsterasz-maradványok, amelyeket Érdliget és Budafok között a jeles földrajztudós, Bulla Béla mutatott ki. Az öblözetben mintegy 10-15 m vastagságban halmozódtak fel a  Duna negyedidőszakos kavicsos üledékei, melyre 5-8 m vastag homok, ártéri iszap, és helyenként humuszos lösz települt. Az egész terület alig néhány méterrel fekszik magasabban a Duna közepes vízszintjénél, jelenleg is a folyó árterének számít. Érd-Ófaluban kőtábla emlékeztet az 1838-as, majd 1876-os, és 1941-es árvizekre, amikor a folyó kilépett a medréből, és teljesen elborította a tájat.

Az árvíz-veszélyeztetettség a magyarázata annak, hogy e táj szinte teljes érintetlenségben megmaradhatott. A mocsaras, lápos területeket kedvelő orchideafélék közül megtalálható erre a májustól júniusig virágzó mocsári kosbor (Orchis palustris), valamint a trópusi esőerdők hangulatát idéző jóval ritkább bíboros kosbor (Orchis purpurea), melynek néhány példányát az Érd-Ófalu feletti löszös lejtőn figyelték meg.

Az öblözet lakott részeit gát védi az áradások veszélyeitől, míg a Beliczay-sziget Érd környékének legháborítatlanabb formában megmaradt, a táj ősi arculatát híven megőrző része. E terület időlegesen, nagyobb árhullámok levonulása idején napjainkban is gyakran kerül víz alá. A dunai védőgát megépítése előtt az alacsonyabb térszintű területeken és a Duna holt ágaiban az áradások után visszamaradt vizeken nádas, zsombékos növényzet volt a jellemző. Uralkodó növényként a zsombéksást (Carex elata) tartották számon. 2010. őszén a Tőzike tanösvény és tornaösvény kialakítása történt, amely a Pilisi Parkerdő Zrt. Együttműködésével valósult meg.

A szigetet bemutató kisfilm: 

http://www.avarosvedo.hu/pub/varosvedo/teka/beliczay_sziget.html

Czabai-kert:

A Czabai-kertet 1977-ben helyezték természetvédelmi oltalom alá azzal a céllal, hogy "őrizze a táj régi állapotát tükröző tölgyállományt, biztosítsa a környék madárvilágának zavartalan fészkelését, nyújtson lehetőséget az erdő természetes fejlődésének megfigyelésére, képezzen a látogatónak maradandó esztétikai élményt, valamint adjon lehetőséget az értékes tölgymakktermés erdősítésre való felhasználására".

Érd-Parkvárosban a Radnai és a Bikszárdi utca találkozásánál terül el a Czabai-kert. A mindössze 0.66 hektárnyi zárt terület híven őrzi a korábbi vegetáció emlékét. A növényállomány nem tekinthető háborítatlan, elsődleges erdőnek. Az 1920-1930 körüli irtás után a korábbi állomány újult meg.

A kert legjellemzőbb fája a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). A kocsányos tölgy termése, a jól ismert kupacsos makk a kocsányon helyezkedik el, viszont a levelei igen rövid nyelűek. A kocsnányos tölgy rügyei, hatásai és a levelek fonákja kopasz, míg a kocsánytalan tölgyé molyhos. A Czabai-kertben megtalálható a mezei juhar (Acer campestre) és a közönséges dió (Juglans regia) is. Az 50-70 éves faállomány a környék megelőző állapotának ritkaságszámba menő reliktuma. Megmaradása és kedvező fejlődése elsősorban annak köszönhető, hogy a terület volt és jelenlegi tulajdonosa lehetőségeihez mérten igyekezett megóvni a fákat, biztosítani a szükséges, alapvető kezelést.

A jelenleg 238 darabból álló, 14-22 méter magas, 30-55 cm törzsátmérőjű faállományt az utóbbi években súlyosan károsítja a sárga fagyöngy (Viscum album), amely elhatalmasodva számos fa pusztulását idézte elő.

A kert tulajdonosa, Czabai Balázs lelkiismeretesen gondját viseli fáinak, és előzetes telefonos (+36 70/590 7315) bejelentkezés esetén szívesen fogadja az érdeklődőket.

Fundoklia-völgy:

Az északnyugat-délkelet irányú Fundoklia völgy az Érd-Tétényi-fennsík szarmata mészkőből felépülő nyugati részén fekszik. Közel 3 km hosszú, 10-30 méter mély, karsztos szárazvölgy. Területét kettészeli az M7-es autópálya.

A völgyet teljes hosszában helyi természetvédelmi határozat oltalmazza. Az ősember vadásztelepének maradványait őrző M7-től északra eső szakasza régészeti védelem alatt is áll, a természeti értékekben gazdag délre eső része európai jelentőségű NATURA 2000-es terület.

A Fundoklia-völgy alapkőzete fiatal korú, úgynevezett szarmata mészkő, melynek hazánkban itt van az egyik legnagyobb kiterjedésű, felszínre is bújó előfordulása. Megjelenése igen változatos. Felszínét a dolomitra jellemző porló felszínek, kőfolyások, meredek letörések, lépcsők, valamint a dachsteini mészkőre jellemző, nagy kiterjedésű, sík platók tagolják. A völgy délkeleti végét változó vastagságú lösz borítja, amely a völgyvég egy pontján kisebb löszfalat képez.

A völgy északnyugati vége világhírű ősemberi vadásztelepet rejt, ahonnan több mint ötvenezer állati csontmaradvány, köztük barlangi medve, barlangi oroszlán, gyapjas orrszarvú, mamut csontok, valamint nagyszámú, a vadászzsákmány feldolgozását lehetővé tevő szerszám került elő. Ezek fő nyersanyaga a görgetett kavicsból származó kvarcit, amely egyértelműen bizonyítja, hogy az érdi ősember a Kárpát-medencében egyedülálló módon a délkelet-európai, úgynevezett „charentien” kultúra képviselője volt. További különlegesség, hogy a völgyteknők alján tűzhelynyomokat is találtak.

A terület természeti értékekben is kiemelkedően gazdag, ahonnan 316 edényes növényfaj került elő. Két faj fokozottan védett: magyar gurgolya és a Szent István-szegfű, 33 faj védett. Közülük nagy állományokban él a csinos- és a délvidéki árvalányhaj, gyakori a tavaszi hérics, és értékes ritkaság a turbánliliom. Az élőhelyek változatosak. A völgyfenéken gyertyános tölgyes maradvány, a lejtők oldalain és a platón az egykori molyhostölgyes bokorerdőkre utaló virágos kőris és molyhos tölgy magányos példányai, valamint száraz cserjések és különféle szárazgyep típusok, lejtősztyepek, különleges élőhely igényű sziklagyepek és löszgyep foltok fordulnak elő.

Az állatvilág is gazdag. Él itt a fokozottan védett pannon gyík és a színpompás tollú gyurgyalag. Nevezetes gerinctelenek a védett sisakos sáska, a fűrészes lábú szöcske és a fecskefarkú pillangó. A gerincesek közül a számos énekesmadár előfordulása jelentős.

A közel sík fennsíkba bevágódó, kanyargó völgy egyedülálló tájképi érték. A fennsíkról Érd dél-és délkeleti panorámája tárul elénk, valamint tiszta időben a Pázmánd-verebi dombvidék és a Velencei-hegység is szabad szemmel látható. A szomszédos érdi, tárnoki és sóskúti hasonló élőhelyek fokozatos beépítése következtében az érdi Fundoklia-völgy az egyik utolsó, jelentős kiterjedésű mentsvára a fennsík élővilágának.

Az 1999 óta helyi védettséget élvező völgy M7 autópályától délre eső szakaszán 2009 decemberétől igényesen kiépített tanösvény várja a látogatókat. A hosszú szárazvölgy legkönnyebben a parkvárosi Dévai utcától közelíthető meg, illetve a Hargitai - Hegyalja utca találkozásánál indulhatunk el a tanösvényen. A tanösvényen végighaladva megismerhetjük mindazon csodálatos természeti értékeket, melyet ez a kis terület rejt magában. A tanösvény a völgy keleti területén található völgyperemen, platón és völgyaljban vezet a már meglévő, spontán kialakult ösvényeken. Környéke részlegesen beépített. Területét (plató, lejtőperemek) kamerák védik. Megközelítése természeti értékek roncsolása nélkül, gyalogosan és gépkocsival a környező utcákról lehetséges. A tanösvény két, a plató és a lejtőperem szárazgyepeit, valamint a völgyalji erdő élővilágát bemutató, megközelítőleg 1060 m és 600 m hosszú szakaszokból áll. Fontos elemei az információs táblák (2 db), a fatáblás állomások (12 db) és a meredek, csúszós, porló szarmata mészkővel borított, ezért balesetveszélyes pontokon, a korláttal ellátott falépcsők.

A 12 állomás helyszínét a geológiai, geomorfológai, régészeti, növény- és állattani értékek, valamint az egykori bányák elhelyezkedése határozza meg. Mivel a völgy M7-estől északra fekvő szakasza egyenlőre nem látogatható, az ott fellelt ősembertelepet a tervezett tanösvény felső szakaszán mutatjuk be. 

A Fundoklia-völgy platója

Kilátás a platóról, háttérben a Kakukk-hegy és a Sánc-hegy

 Az M7 alatti völgyrész felső vége

A kopár oldalon előbukkan a szarmata mészkő 

Kissebb kőfejtés, ahol jól látható a rétegződés 

A Fundoklia-völgy alsó délkeleti bejárata 

 A frissen kiépített tanösvény

 A vendégváró löszfal. Remélhetőleg újra gyurgyalagfészkek lesznek majd benne.

 A tanösvény a völgyben

Kakukk-hegy:

Az érd-ófalui Kakukk-hegy 160-177 m az érd-százhalombattai Sánc-hegy keleti elvégződése. Formája, nevével ellentétben nem a klasszikus értelemben vett hegy, hanem területe az érdi Sziget és Érd-Ófalu fölé magasodó meredek, északias kitettségű, tájkép meghatározó lejtő. Pannon agyagból épült tömegét változó vastagságú lösz fedi, de a meredek helyeken az agyag a felszínre kerülhet. Felszínét rövid, völgyszerű mélyedések és súvadások tagolják. Hegylábi területeire felnyúlnak a szalagtelkek, míg a magasabban fekvő, meredek lejtőrészeken ősi löszvegetáció és a szekunder szukcesszió eltérõ stádiumaiban tartó felhagyott szőlők és/vagy gyümölcsösök találhatók.

A kakukk-hegyki lösznövényzettel kapcsolatban három gondolatot érdemes kiemelni.

 A fentebbiek alapján ellentmondásosnak tűnhet, hogy pannon agyag alapkőzeten lösznövényzet alakul ki. Boros Ádám 1944-es, az Érdi Magaspart geológiai sajátságait és botanikai értékeit összefoglaló közleményében megállapította, hogy a lösz és a pannon agyag növénytakarója hasonló, mindkét alapkőzetet lösznövényzet borítja.

 A terület értékes növénytakarójának fennmaradásában alapvető szerepe volt a lejtő nagy, helyenként 60-70 fokos meredekségének. Ennek következtében csak a lejtőlábi, lankásabb szakaszokat művelik vagy művelték, a meredek, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan lejtőrészek pedig mintegy átmentették az egykori lösznövényzetet A haza lösznövényzetről általánosságban elmondható, hogy a több ezer éve tartó, egyre intenzívebb mezőgazdasági művelés során az egykor nagykiterjedésű lösztölgyeseket kivágták és löszpusztagyepeket feltörték a löszön képződő kiváló minőségű csernozjom talaj miatt, ezért a lösznövényzet-maradványok meredek lejtőkre, löszvölgyoldalakra, mezsgyékre vagy sáncokra, tumulusokra, kunhalmokra, földvárakra felhúzódva mentődtek át.

 A kakukk-hegyi (és más haza) lösznövényzettel kapcsolatban nem megkerülhető az erdőssztyep fogalma. Az erdőssztyep a mérsékelt éghajlati övben a keleti füves puszták felől a nyugati zárt, lombos erdőzóna felé húzódó, átmeneti növényzeti öv, amely a Kárpát-medencétől terjed egészen a távol-keleti lomberdők övéig. Az erdőssztyepövben sztyepfoltokkal tarkított ligetes, többé-kevésbé zárt erdők találhatók a növényzet fás és fátlan társulások mozaikja. Hazánkban homoki, sziki és löszerdőssztyepet (pl. Kakukk-hegy növénytakarója) különböztetünk meg.

A Kakukk-hegy területéről mindeddig 314 faj került elő, melyek közül 1 fokozottan védett: bíbor sallangvirág, 30 védett pl. erdei szellőrózsa, macskahere, sárga len, nagy pacsirtafű, tavaszi hérics, nagy ezerjófű, bíboros kosbor, csinos árvalányhaj, sugaras zsoltina. A fajok több, mint 60 %-a természet közeli állapotra utaló elem.

A Sánc-hegy:

A Sánc-hegy a Duna fölé 60-80 magasra emelkedő, északról az Érdi Sziget és a Kakukk-hegy, keletről a Duna, délről és nyugatról az Érd-battai táblarög által határolt fennsíkszerű magaslat. Boros Ádám, a terület tudós kutatójának szavaival élve, a fővárostól indulva a Duna jobb partján végighúzódó lapájt elsőként megszakító, tájképformáló geológiai képződmény.  Geomorfológiai változatossága következtében területe a már említett három részre, az érdi Magaspatra, a sáncra és a platóra különíthető.

Ma az eredeti löszgyepek helyén szántók és gyümölcsösök találhatók. A hajdani tatárjuharos lösztölgyest - az itteni régészeti leletek alapján - valószínűleg már a bronzkor végére kiirtották.

A Magaspart: 

Érd-Ófalu és Százhalombatta-Ófalu téglagyárai között emelkedő, mintegy 1 km hosszú meredek partfal. Magassága mintegy 80 m, szerkezetét tekintve vízszintesen rétegzett agyag, amelynek lösz borította felszíne a kevésbé meredek, eróziótól védett apró zugokban található csak meg. Megjelenése folytonosan változik a Duna alámosó hatása következtében bekövetkező rendszeres partszakadások miatt.  Az Érd-Ófaluhoz közelebbi falszakaszok tagolatlanok vagy csupán kisebb, íves bemélyedések által tagoltak. Legmagasabb részei rendszerint függőlegesen vagy ívesen leszakadt, homorú, felülről a keskeny peremrész által szegélyezett letörések, amelyek "felfelé" a platóban folytatódnak. A Duna felé a meredeksége fokozatosan csökken és folyóparton lankásan végződik el. A távolabbi partfalak mély, vakon végződő, keskeny völgyekkel tömbökre szabdaltak . Ezek középső és magas részei, feltehetőleg egykori művelés miatt, teraszos megjelenésűek és a platóba mennek át, míg az alacsonyabb szakaszok függőlegesen a Dunára szakadt meredélyek.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat